Egy végtelen szerelem története

10. fejezet: Újabb esküvő a Kuchiki rezidencián

Még egy nap gondolkodtam magamban az esti éjszakában,és a verandán állva újból elmerültem a csillagok milliárdnyi ragyogásában. Még mindig nem tudtam megemészteni a múltkori  baklövésemet, ami végeredménybe jól sült el,mert Byakuya boldog volt s nekem ez mindennél fontosabbá vált. Nem akartam soha többé látni szomorú arcát.
Minden napra igyekeztem kitalálni valami vidámat, ami feldobja és kirángatja a keserű magányból.
Hallottam amint az ajtó kinyílik és Byakuya kilép az ajtón.  Mögém sétált és karajaival körbe ölelt.
Csak most vettem észre, hogy a tavaszi éjszakában micsoda illatfelhővel áraszott el minket a sakurak illata.
Ránéztem és egy mosolyt csaltam ajkamra. Byakuya nem válaszolt nekem, csak elégedett boldog tekintettel rám nézet.
–Holnap ilyenkor már a feleségem leszel.
-Igen Byakuya az leszek. -Levettem, tekintem róla és belebújtam az ölelő féltő karjaiba. Egy darabig egyűt élveztük a könnyed tavaszi estét, aztán magával vont, vissza a szobába. Megsimogatta arcomat és könnyedén megcsókolt. Ajkunk távolodni készült alig pár centire távolodott el mikor mélyen a szemembe nézet.
-Jó éjt Byakuya -nyögtem ki hallgatagan,kissé megszeppenve. Bementem a szobámba hogy átaludjam az utolsó éjszakámat egyedül a magányba.

***
Másnap reggel kissé kókadtan felültem az ágyban. Alig aludtam valamit, attól a görcsös érzettől, ami a gyomrom tájékáról éreztem.  Egy árnyat láttam meg a tolóajtónál, és amit az árnyékból meg tudtam alapítani, nem lehetet más csak egy szolga. Kinyitotta a tolóajtóm, és bejött egy hatalmas csomagolt kimonóval. Helyet foglalt az egyik tatamin, és a földre helyezte a kimonót. Illedelmesen meghajolt előttem.
-Hisako-san kérem, bocsásson meg a korai zavarásért, de el kell kezdenünk a készülődést az esküvői ceremóniára. 
Kissé fáradt tekintetem a szolgára szegeződőtt, és nem nyitva ki ajkam csak egy fejbólintás volt a válaszom a kérésére.  Kikeltem az ágyból és az asztalkához siettem. Egy papírt találtam, rajta amin fel voltak tüntetve azok a teendőim amit, a ceremónia előtt kellett elvégeznem. 
A szolga még mindig a szobám ajtaja előtt állt, és csak alázatosan megdöntve felsőtestét és a padlózatra tekintve várta a válaszom. 
-Gyere be nyugodtan! -Invitáltam be a szobába. A szolga belépet és letette az ágyam mellé a kimonót, és a kiegészítőket.
-Hisako-san meg kell kérnem, hogy jöjjön velem. Elkísérem a fürdőbe.
Kedvesen rámosolyogtam a szolgára, és egy bólintással nyugtáztam kérését. Megfogtam egy nagy törülközőt, ami inkább hasonlítót lepedőre,és a szolga után mentem. Kimentünk a házból és már is a kert be találtam magam. Ismeretlen ösvényen vezetet az utunk mire megérkeztünk egy apró forráshoz.
-Hisako-san itt kell megfürdenie -mutatott a forrásra a szolga.
A hely ismerős volt valahonnan, de nem jutott eszembe, bár reménykedtem benne hogy csak eszembe jut. Levettem alvóruhám és elkezdtem a vízbe besétálni, ami olyan kellemesen meleg volt, elvégre egy forrásról beszélünk. Volt egy apró kis zuhataga ahonnan a feltörő meleg víz belefolyt a forrásba. Odaúsztam és a vízfüggöny mögé,és elrejtőztem.
Kint a partról hangokat sodort felém a szél,és megrökönyödve vettem tudomásul, hogy Byakuya hangját hallom magamtól távol ,kint a partról.
Byakuya a szolgára tekintett aztán szétnézet a forrásvíz felszínén. Levette yukata-jat és a szolgának adta.
Szerencsémre Byakuya nem meztelen testel jöt be a forrás vízébe. Még csak az hiányzik hogy rám leljen.  Kezében volt egy kis törülköző, amivel megmosta teste minden szegletét. Csak figyeltem öt ahogy mosakszik,és dolga végeztével kimegy a forrásból.  Végre felélegezhetek. Nem vett észre a zuhatagfüggöny mögött. Felvette megszáradt testére a  yukatát és elment  a forrás partjáról. Előmerészkedtem a vízfüggöny mögül és elindultam ki a partra. A szolga rémülten nézet rám és kezét arcára helyezte.
-Mi a baj? -Kérdeztem töle meglepetten. 
-Hisako-san vizes lett a haja! 
-Az miért baj?
-Hisako-san több óra mire megszárad a haja.
-Az is igaz. Hogy lehetem ennyire ostoba?!  Úgy viselkedtem, mint azon a bizonyos nyári napon. -Nem baj Hisako-san  majd megoldjuk -mondta a szolgáló és rámadta a megszáradt testemre a yukatát.
Visszaindultunk a házba. A ház verandáján Byakuya álldogált. Tiszteletem jeléül meghajoltam elötte...
-Jó reggelt Byakuya-sama.
-Jó reggelt Hisako-san. -Közbe lecsukta szemeit Byakuya, és én elsuhantam mellette.
Byakuya elfordította fejét egy kicsit.
-Hisako-san megéreztem jelenléted Hisana forrásánál.
Egy pillanatra megálltam,s úgy éreztem lábam földbe, gyökerezik mind a fa, ami épp akkor csírázik.  De nem maradhattam sokáig ebben az állapotban, hisz készülnöm kellett a ceremóniára. Byakuya szobáján keresztülmenve bementem a saját kis szobámba. Több szolga is bekísért és látszott rajtuk hogy nagyon gondolkodnak valamin.  Tehát az Hisana forrása volt. Akkor azért volt ilyen ismerős számomra. Ott látott először Byakuya mezítelen testel. Tanakodtam egymagam várva, hogy a szolgák valamit tegyenek a hajammal.  Így útólag visszagondolva bánom hogy a vízzuhatag alá bementem, és így még több fejfájást okoztam a szolgáknak. Nem vártam rájuk, fogtam a törölközőt és elkezdtem derékig érő hajamat törülközővel törölni. Tán megszárad valamikor. Közbe finoman hátam mögé tekintetem és láttam hogy az egyik szolga eltűnt. Vajon hova mehetett pont ilyenkor? Úgy látszik egyik szolgának sincs használható ötlete arra nézve, hogy vajon miként tegyük gyorsabbá a hajam száradását, ezzel lerövidíteni a rászánt időt.
Alig telt el másfélóra mikor a szolga megjelent a szobám ajtajába és valami fura szerkezet volt a kezében.
Odasietett hozzám és ezzel a furcsa szerkezettel megszárítja a hajam.
-Mi ez? -Kérdeztem tőle.
A szolga szemei rám tekintetek.
-Mayuri-samatól kértem el, ez az egyik találmánya. 
-Hogy működik?- kérdeztem kíváncsisan a szolgát.
-Mayuri-sama úgy magyarázta, hogy a szerkezetbe lévő részecskék felhevüléséből születik meg az energia, amivel aztán megszárítottam az úrnő haját.
Elégedetten bólintottam,és automatikusan egy fésűhöz nyúltam.
-Ne hagyja Hisako-san,sok időt elfecséreltünk ezért hagyja hogy a szolgák fésüljék meg.
Nem ellenkeztem vele,de már láttam hogy ott tart a kezébe egy Hófehér furisodet. Leeresztet vállakkal  nagyon sóhajtottam,és hagytam hogy a szolgák felöltöztessenek. A furisodera ráment egy másik kimonó aminek, a neve uchikae volt és gyönyörű piros színben pompázottt. Úgy éreztem magam mint egy hercegnő. De mikor megtudtam, hogy erre még jön egy 3. kimonó is egy szintén fehér színű krizantém mintás,teljes mértékbe lelobozodtam.
Szép gondosan megkötöték az obit a derekamon, mire a végén már csak a hajamat kellet megrenoválni. Aprólékosan feltűzték és beletűztek néhány ékes díszt. Az egyik szolga hozott a kezébe egy furcsa kalapszerűséget és a fejemre tette.  Kidűllett tekintettel néztem a tükörbe.
-Ezt felkel vennem? -Kérdeztem a szolgát, mire a szolga csak serényen bólogatót.
-Hozzátartozik a hagyományokhoz.
Nem elég hogy hat tonna ruha van rajtam még ezt a furcsa kalapot is felkel vennem. Fakadtam ki magamba,de kifakadásom jogtalan volt. Sose hittem volna, hogy előbb megyek férjhez, mint nővérem. Elvégre boldognak kéne lennem. Nem akárki lesz a férjem. őérte még ezt a szörnyű kalapot is elviselem.
Kisétáltunk a verandára és elindultam hátam mögött népes szolgálóval a síntó szentélybe. Útközbe azon tanakodtam vajon minden rendbe lesz-e. Mikor végigsétáltam Seiretei utcáin mindenki elámult a csodálattól. Gondolom engem csodáltak, vagy tán a pompát, ami ezzel a ceremóniával jár. Kérdően  ránéztem az egyik férfira ki lépten, nyomon követet, és ha jó láttam ő maga is halálisten volt. Méghozzá kapitányszintű. Akár csak Byakuya. 
Szentély bejáratánál megálltam, és feltekintetem rá. A szentély előtt két apró sámliszerű szék foglalt helyet. Az egyik szék oldalán megláttam Byakuyat. Elmosolyodtam, mire szigorú kedves tekintettel elhúzta ajkát. Láttam, rajta hogy most valamiért nincs jó kedve. Pedig azt hinné az ember, hogy boldoggá teszi a saját párját az esküvő napján. Csak most figyeltem meg jobban. Fekete hakama volt rajta, és bő kabátszerű haori a Kuchiki klán címerével. Alatta pedig egy fehér haori derekán egy vastagabb obihoz hasonló övszerűség, de vékonyabb volt az obinál lábán setta kezébe egy hófehér legyezőt tartott.
Byakuyahoz tipegtem, és csillogó szemekkel ránéztem.Leültünk az apró székekre és elkezdődött a ceremónia.Sakét szolgáltak fel, és közben a fülnek nyugtató zenét játszottak. Kaptam egy ágat, és Byakuya is kapott egyet a sasaki fából. Miközben a pap azért imádkozik, hogy áldjanak meg minket az istenek és közben mink is  imádkoztunk az istenekhez. Miután a ceremónia eme része befejeződőt sakés poharakat cseréltünk a hátunk mögött helyet foglaló családtagokkal, de előtte mi ittunk Byakuyaval 3 korty saket egy csészéből ezzel jelezve kötödésünket egymáshoz. Aztán jöttek a gyűrűk átadása. Kezemben ott volt az a gyűrű, amit majd Byakuya ujjára húzok, és finoman elmosolyodtam , hogy alig lehessen látni. Byakuya fogta a gyűrűt, és finoman ráhúzta a gyűrűsujjamra. Fogtam a gyűrűt, amit, még esküvő előtt kaptam még az egyik szolgától és Byakuyahoz hasonlóan elmondva az eskünket, felhúztam ujjára a gyűrűt.
Megfogta a kezemet és ajkunk finoman közeledet egymás ajkához, míg egy forró csókba össze nem forrt.Ajkaink távolodtak egymástól és felálltunk az apró székről, s elindultunk kifelé a szentélyből. Utunk egyenesen visszavezetet a Kuchiki rezidenciára.

***

Mikor felnéztem az égre  egy szem felhőt sem láttam rajta.  Visszafelé tartottunk a birtokra. Izgatott voltam, vajon mi következik még? Byakuyara néztem, a lehulló sakura szirmokat rá fújta a szél hosszú haori jellegű kabátjára. Alig győztem róla lesöpörni.
-Hagyd Hisako. -Megfogott, egy szirmot a kezébe. Aztán felkapta a szél a kezéből, és tovafújta a messzeségbe. 
Mikor beértünk a kuchiki rezidenciára, a mögöttünk lévő rokoni sereg elillant mellettünk. Úgy éreztem magam, mint azon az első napon mikor megláttam Byakuyat az utcán, ugyan úgy verni kezdett szívem, mert ahelyett hogy a néppel együtt elillantunk volna a birtok ama szegmesébe ahol a ceremónia folytatódott, leálltunk  és a fák árnyékába egymásra néztünk.
-Byakuya olyan szótlan voltál egésznap.Tán nem örülsz a frigyünknek?
Byakuya megfogta kezemet és aztán a másikkal, pedig az arcomat, és ahelyet hogy válaszolt volna a kérdésemre, helyette csókkal jutalmazta azt.  Szorosan átkarolt, de ez az ölelés más volt, mint az elmúlt napok és hetek ölelése. Éreztem benne az érzékenységet, és vele együtt szíve egy apró darabját.
Kibontakoztam öleléséből, és egy mosoly kíséretébe visszanéztem tekintetébe.
-Ideje követnünk a rokonaidat. Az ünnepeltek nélkül nem kezdhetik el az ünneplést.
Belekaroltam Byakuyaba és együtt elindultunk ama épület felé ahol majd lakodalmunk folytatódik.
Mikor odaértünk népes sereg várt a kijáratnál,az élükön Kuchiki Shinjivel és drága jó anyámmal, aki már nem bírta kivárni meg érkezésünket.  Felém rohant széttárt karral. Szinte észre sem vette, hogy Byakuyaba csimpaszkodtam. Átölelt örömtőlittasan és fejét a vállamrahajtotta. Éreztem, ahogy elkezd könnyezni.
Kis idő múlva könnyei felszáradtak,és mintha mise történt volna kedvesen rámmosolygott. A tömegben észrevettem egy lányt. Apa mellett állt. Ismerős volt nekem de már olyan rég nem láttam, hogy nem ugrott be alakja. Anyám beszélgetésbe folyamodott Byakuyaval,s amint láttam, nagyon jól megértették egymást. 
Megálltunk a bejáratnál s fogadtuk a vendégek ajándékait, és gratulációkat. Némi gondolkodás után eszembe jutott ki az a nő. Nővérem volt az akit már hosszú ideje nem látam. Byakuya maga után húzott, s együtt bementünk egy hatalmas szobába. Ugyan olyannak látszott, mint az a terem ahol az újévi ünnepségét tartotta meg a család. Minket egy emelvényhez vittek és ott az emelvényen foglaltunk helyet. Byakuyara néztem, szemeiben örömmel teli fény sugárzott szét a széles rokoni seregre.
Egy szolga jött felém, sietősen
-Hisako-san át kell öltöznünk, -mondta nekem egy szusszal ,szinte levegőt sem vett.
Felálltam Byakuya mellől.
-Ne haragudjon Byakuya-sama most el kell mennem,átöltözni.
Byakuya tudomásul vette a kérést és bolintot egyet válaszul. – Siess vissza Hisako-san.
-Igen is Byakuya-sama igyekszek. -Elsiettem a szolgálóval együt az egyik szobába ahol kezelésbe, vettek,és levéve a krizantén mintás kimonót és a piros kimonót is levették rólam,a furisadet rajtam hagyták,s kaptam egy új,piros kimonót. Gyorsan megigazították a hajam,s visszatértünk a népes sereghez.
Mikor beléptem minden tekintet rám szegeződőt, s mosolyogva néztek rám az emberek. Felsétáltam az emelvényre, s leültem Byakuya mellé. Byakuya közelebb hajolt hozzám,s rám nézett. Szeméből a szerelem tüze égett, amit nehéz volt róla elképzelnem, hogy ilyen nyíltan kimutatta felém érzelmeit. Elkezdték behordani az ételt,s mindenki elkezdet enni. Még én is kinek nem szokása enni, s csak gyűszűnyi ételt veszek magamhoz. Ma még is úgy éreztem bőségesen, kell táplálnom testem. Byakuya meglepően tekintett rám. Annyira elszégyelltem magam hogy letettem a pálcikát a kezemből.
-Elnézést kérek Byauya hogy ilyen sokat eszek.
-Nem baj Hisako. -Egy mosoly jelent meg az arcán.
Shinji ránk nézett és szólni kívánt hozzánk. Jól megköszörülte a torkát s szóra nyílt szája.
- Kedves egyebegyűltek! Örömömre szolgál eme bejelentés. Miszerint kedvesunokaöcsém, Byakuya fejét ismét bekötötték. -Shinji száján megint széles vigyor jelent meg. -Kívánom nekik, hogy sok öröm érje őket életükben, mert úgy gondolom, hogy az öcsém ezt megérdemli. -Shinji még folyatta volna, de a felesége visszarántotta ülő pozícióba.
Nap már kezdet lemenni s,én valahogy kivágyódtam ebből  az egyre hangosabb tömegből.
Úgy vágytam már fák susogó hangjára mikor megfújja őket a tavaszi szél,s milliónyi kis apró szirom borítja be a kert apró szegleteit. Megálltam a verandán,és gyönyörködtem benne. Vajon hány tavaszt élek még meg hogy láthassam meghalni a szirmok sokaságát, hogy aztán valami új szülessen belőle? De már nem vagyok egyedül,van egy férjem kit szeretek. Mikor ezek a gondolatok megszólaltak bennem, kitárult a tolóajtó, mint olyan sokszor már mióta itt vagyok a kuchiki birtokon,s az ajtó szélén Byakuya állt. Megismertem lélekenergiáját. Egy kis ideig csak figyelt hátulról, míg mögém nem jött. Ekkor átölelte derekam,és magához húzott. Vágyakozva néztem a tájat,nem szólaltam meg,s nem fejeztem ki a vágyam. De nem is kellet Byakuya tudta, mit szeretnék, és hogy miért is jöttem ki ide verandára. Elengedte derekamat,és mellém lépett. Szerelmes tekintettel rám nézett, megfogta kezemet. Egy darabig csak álltunk és néztük, ahogy elmúlik ez a nap is. Szép lassan lementünk az apró de széles lépcsökön,ott hagyva a ház minden egyes vendégét, eltűntünk a fák között.
Némán sétálgatunk a kertben. Még itt-ott látni lehetett néhány bimbózó fát, ami még nem nyílt ki. Gyorsan ránk esteledet s a feljövő csillagok fénye ránk vetült mint könnyed éjjeli takaró. Megálltunk egy fánál. Byakuya elővett egy kis zacskót a haori belsejéből. Oda ment a fához és tövébe elszórta a zacskó tartalmát. Kíváncsian odamentem hozzá,és leguggoltam mellé.
-Ezek a virágok Hisako-san arra hivatottak hogy hirdessék a szerelmünket. -Felállt és letekintett rám. Kezét nyújtotta segítségként felém. Felálltam és némi szégyenlőséggel a tekintetébe néztem. Könnyedén végighúzza kezét az arcomon,s megcsókolt a sakura virágok tengerében.
Elindultunk vissza a házhoz, közbne alig beszültünk egymással. Felmentünk a verandához, s visszatértünk a házba. Amint láttam a mulatság kezdett lenyugodni .Shinji felesége jött felém, közbne a spicces férjét próbálta hazaterelgetni. Anyám jött felém boldogan s legalább annyira spiccesen, mint Shinji.
Átkarolt és magához ölelt.  – Drága lányom magamra hagyott.! -Siránkozot nekem anyám.
-Ugyan már anya nem foglak magadra hagyni soha. -Szabadkoztam neki.
Nővérem Kumiko lépett hozzám, átölelt. Fülemhez hajolt,- Nagyon szerencsés vagy hogy egy olyan férfit fogtál ki, mint a kuchiki klán feje. Nagyon irigyellek érte.
Abban pillanatba nem tudtam eldönteni vajon sírjak, vagy inkább mosolyogjak azon, amit kumiko mondott nekem. Mikor szétváltunk illedelmesen meghajoltam elötte.
-Kumiko köszönöm a jókívánságaidat. -Mondtam neki semleges hangvételbe.
Véletlenül sem látszódhatott, meg az hogy valójában mennyire megbántott engem, a kijelentése. Sűlt belőle az irigység,és a megvetés.
-Minden rendbe lányok?  -Kérdezte tőlem anyám.
-Persze anya minden a legnagyobb rendben van.
Anya kézen fogta Kumikot és apát,s búcsút intetünk egymásnak.
Lassan kiürült a terem,s Byakuyaval ketten maradtunk. A szolgák serényen elkezdtek összetakarítani a maradékokat,s szép lassan mink is ott hagytuk az épületet. Byakuya a szolgák felé nézet.
-Ha végeztetek, elmehettek aludni. -Mondta neki határozott hangon. Megfogta a kezemet,s kilépve a verandára végigsétáltunk rajta egy darabig aztán egy másik lépcsőn lementünk a kertbe. Onnan egyenes út vezetet vissza Byakuya kis házához. Egy pillanatra megálltam, az ég még mindig sötét fellegként nézet vissza rám. Rajta sok reménysugárként villogó csillag. Byakuya türelmetlenül megfogta kezem,és magával húzott egyenes be a szobába. Levette hosszú haori jellegű felsőrészét, aztán pedig a fehér haorit. szégyenlősen elfordultam. Éreztem, ahogy lefejti az obit derekamról,s szétnyílik a kimonó. Finoman levette rólam, és földre dobta. Már csak a furisade volt hátra. A derekamhoz nyúlt és kikötötte. Miután az is szétnyílt, magához vont erős karjával s a nyakamat csókolgatva levette rólam. Felé fordultam egy hosszú forró csókot nyomtam ajkára. Kezem kikötötte hakamját és obi szerű övét. Így már semmi akadálya nem volt annak hogy ismét az övé legyek. Könnyedén lefektet az ágyra, és megcsókolt testünk egyé forrt, a szerelem tengerében.

Vége

Lesz folytatása
Byakuya story II
Címe: Byakuya elrabolt szerelme.