Byakuya Story

Egy végtelen szerelem története

7. fejezet: Zanpaktou születése

Másnap reggel korán felkeltem nagyot nyújtóztam az ágyambab, mert nem tudtam aludni.
Bármilyen jóindulattal fűszerezve tette meg cselekedetét. Még mindig nehezemre vált a kapitányt tegezni. Minduntalanul belegabalyodtam a mondataimba aminek mindig egy nagy nevetés lett a vége. Bár csak én nevetem Byakuya –sama mindig csak mosolygott.
A napok egyre sápadtabbak és esősebeklettek, ahogy egyre inkább az őszbe fordult az idő. Nem olyan rég még verőfényes napsütéses időnk volt, most meg folyton borongós reggelekre kelek a Kuchiki rezidencián.  A mai reggel is egy ilyen reggel volt. Lógótt az eső lába mikor kinéztem a teraszra az ablakon keresztül. Byakuya már rég fent volt és tán már el is ment az osztagához.Kisettenkedtem Byakuya dolgozó szobájába, és jól sejtetem, mert tényleg elment már.
A szobája asztalán néhány akta volt.Visszatértem saját szobámba, ami természetesen Byakuya szobája mellet volt. Láttam, már kikészítetek az akadémiai egyenruhámat. Ágyamhoz sétáltam és levettem a hálóruhámat, és magamra öltöttem a kötelező egyenruhát.Közbe behozták nekem a reggelit, amire nem volt időm. Csak fogtam pár falatot és betuszkoltam a számba. Fogtam egy ernyőt,s  intettem a szolgálónak.
Byakuya szobáján keresztül kisiettem ateraszra. Lerohantam a lépcsőn,és elindultam a nagykapu felé.
Mikor odaértem az őr kedvesen rámmosolygott,és meghajolt.
-Jó reggelt Hisako-san.
-Jó reggelt!-Köszöntem vissza vidáman az őrnek és kimenve a nagykapun elindultam az akadémia felé.
Csak reménykedtem, hogy tán nem ér el az eső és nem lesz szükségem az ernyőre, amit kezemen hordozva tartottam. A másik kezembe a jegyzeteim meg miegymás fontos dolog lapult.
Az akadémia előtt össze is futottam Keikoval aki, rémülten az órájára nézet.
-Nem sokára becsengetnek.-Mondta nekem félelemmel átitatott hangon, mert a késést a tanárok mindig rossznéven veték.
Berohantunk az akadémiára és onnan az osztályterembe.Leültem a helyemre,és türelmesen vártunk hogy megérkezzen a tanár.Addig is elővetem azt a könyvet, amit még Byakuya adott nekem annak reményében, hogy tán tudom alkalmazni mind azt a tudást, amit leírnak benne.Alig hogy elkezdtem lapozgatni a könyvet már is be csengettek az órára.
Tanár elkezdet beszélni a Kiduokról.Első halásra a felét sem értetem anak amit mondott,de szerintem nem csak én voltam így vele.Az osztály fele tanácstalan tekintettel halgatta végig az órát amit egy gyakorlati tréning követet.
Mindanyian kimentünk az udvara ami az épület hátsó részében foglalt helyet.Felsorakoztunk és egyesével be kellett mutatnunk néhány gyakorlatot.Mikor rám került a sor,úgy tettem mintha meg se hallanám nevem kiejtését.Mikor már 3-szor mondta ki a tanár kénytelen voltam ránézni.Kedvesen elmosolyodtam,és a tanár szemébe néztem.
-Hisako-san bemutatná nekünk tudását?
-Igen hogyne .
Kezemet magam elé tartva összpontosítani  keztem amiből hirtelen kilövellt egy kékes színűfénynyaláb, Aminek az ereje hirtelen hátra dobot. Mindenki felém fordult és aggódva felém sietek.Felültem és megsimogattam a fejem, ahol egy puplit éreztem.
Tanár rám nézet aggodva és megkérdezte
-Minden rendben?
–Igen tanár úr csak egy pupli nőt a fejemen.
-Hisako-san ezt még gyakorolnia kell.-Kedvesen rám nézet a tanár.Felsegítet és visszamentünk a tanterembe.
Miután mindenki visszatért a helyére a tanár ránk tekintet.
-Rendben fiatalok az óráknak vége. Tessék a leckéket megírni, és a Kiduokat gyakorolni.
Mindenki felált, meghajolt a tanár elött és elkezdtünk összepakolni jegyzeteinket.
Hitomi gunyosan rám nézet . De nem foglalkoztam vele mert az ajtóban megláttam Byakuyat ahogy a tanterem ajtó elött beszélget a tanárunkal.
-Bizonyára jól kidumálják a mai bénaságomat -Gondoltam magamba. Kimentem a padsorból,s odasétáltam Byakuya mellé.
.Köszönöm a látogatását Kuchiki kapitány. .Mondta a tanárom Byakuyanak és illedelmesen meghajoltunk egymás előtt. Némán bandukoltam mellete és csak azon járt a fejem hogy vajon minek jött be az akadémiára,mikor nem is nagyon érdekelte az utóbbi időbe hogy vajon hogy megy a tanulás.Miközben hazafelé sétáltunk egy szót sem szólt hozzám,és akaratlanul is felmerült bennem már megint a negativ kérédés hogy vajon miért ennyire néma. Igazis miért akarok én Kuchiki Byakuyából bár mit is ki húzzni ha ő nem akarja! Zengett a fejemben egy erős felkiáltó jel,és ez nyugtalanná tett,hogy ennyire vissza kellett fognom magamat és útközben nem megkérdezni töle hogy mi járatban volt az  akadémián.
Néhány perces gyaloglás útán megérkeztünk a Kuchiki birtok nagykapujához,amin minden gond nélkül besétáltunk. Újabb 10 perces séta után megérkeztünk piciny kis házunkhoz aminek teraszánál Rukia várakozot nagy türelemel.  Byakuya  elkérte a jegyzeteimet és odadta Rukiának.
-Vidd be és tedd le az asztalomra! -Mondta némi szigorral Rukiának.
Elmentünk a birtok leghátsó részébe ahol minden fel volt betonozva. Érthetelneül ránéztem,és megkérdeztem töle,
-Miért jöttünk ide Byakuya?
-Gyakorolni fogunk.
-De miért?
-Azért mert fontos nekem az hogy mit tudsz.
Ez mellet a tanárod mondta hogy gyakorlonod kéne a kiduokat,mert még nem megy neked.
Úgy hogy most ezt fogjuk gyakorolni.

***

Hozva lett egy szalma bábu meg egy vödör víz arra lehetőségre hogy tán sikerül eltalálnom a bábut és netán lángra kapna, akkor még jól jöhet. Byakuya mögém állt, szorosan hozzá simult testemhez és megfogta a kezemet. Támadó álásba helyezte.
-Koncentrálj.
Össze gyüjtötem az energiát magamba és elkiáltottam magam.
-Soukatsui!
Egy kékes fehér energianyaláb  hagyta el a kezemet,ami el sem ért a szalma bábuig, mert olyan erőtlen volt.Nem adtam fel és újra probálkoztam vele. Kimondtam ismét a szót és most már egy erőteljesebb fénynyaláb hagyta el kezemet ami elérte nem csak a bábut hanem a falat is bekormozta egy kicsit.
Byakuyara néztem és elmosolyodtam,de mikor láttam szigorú tekintetében azt a bizonyos ,,ennye-bennye Hisako,nem a falat kelet volna megpörkölnöd" akkor elszomorodtam. Na de sebaj. Felszegeztem a fejemet és Byakuya szigorú tekintetébe néztem. Legközelebb jobban fogok figyelni,és óvni fogom a ház kerítését.
Miután Byakuya látta rajtam,hogy igyekeztem, megszólalt:
-Hisako legközelebb máshol fogjuk ezt gyakorolni.
Eközben a szolgák eloltoták a tűzet,és megpróbálták a figyelmetlenségem nyomát eltünteni. Ennek ellenére meg akartam ismét próbálni.Megint hoztak egy bábut.
Rácéloztam és kimondtam a szót. A bábu ismét meg gyúladt de a felgyülemlő energia amit visszafogtam magamba az hátradobott és Byakuyara ráesve elájultam.

*Byakuya felült és a karjába vette Hisakot aki eszméletlenül feküdt a az ölébe.Szép lassan felált a lányal a karjába és elindult vele vissza.
-Rukia !-Kiáltota el magát Byakuya aggódó hangon többször egymás útán.
Rukia megjelent a verandán és meglepödöt arcal a bátyára nézet.Lesietet Byakuyahoz és aggodoan ránézet.
-Mi történt ?
-Még nem tudom de sejtem.
Bevitték Hisakot Byakuya szobájába és lefektették az ágyra.Byakuya ott ült mellete és nem mozdult.
Nem akarta magára hagyni a lányt mert tudta ha magára hagya,  akkor azt nagyon báni fogja.Az eset útán nem sokra egy orvos jelent meg Byakuya ajtajában.A 4.osztag kapitánya, -aki maga se hitt a szemének hogy pont öt hívták  el a Kuchiki birtokra-
kedves mosollyal ránézet Byakuyara. Odament Hisakohoz és megvizsgálta, aztán a kapitányra nézet.
-Mit gondol Kuchiki kapitány?Miért ájulhatót el Hisako-san?
Byakuya rátekintet a gyógyító nőre.
-Bizonyára a visszatartott energia miatt eshetett össze.
-Igen ez igaz. -Mondta Unohana-de más is van.
Érzem az energiájából, hogy születőben van a zanpaktouja.
Byakuya szeme meg lepődve a kapitányra tekintet.*

***

Ott kavargott lelkem olyan volt mintha egy másik világban találtam volna magam.Velem szemben egy csodaszép nő állt kinek szárnyai voltak, de mikor elmosolyodott akkor hegyes fogak tülekedtek ki ajka szegletéből. Megijedtem tőle és összerezzentem.
A nő odajött hozzám és a fülembe súgta nevét: Sumida. Mondta halkan szinte suttogva, mintha a falnak is füle lenne.
-Meg kell erősödnöm-mormoltam magamban miközben mindvégig le voltak engedve szemeim.
Verítékben úszott a testem... a gyógyító keveset tudod tenni.
-Most minden tőle függ- mondta a 4. osztag kapitánya, Byakuyanak.
Byakuya csak némán bólintot és türelmesen várt, míg Hisako magához nem tért.
Egy halovány félhomály jelent meg tekintemben mikor nagyon lassan elkezdtem kinyitni aszememet. Tekintetem Byakuyara tévedt és fáradt szemekkel csak anyit mondtam.
-Tudom a nevét…folytatatm volna de Byakuya nem engedte.
Kezét az ajkamra helyezte és bár nem mondta de mintha azt akarta volna mondani hogy ne beszéljek. Némaságba burkoltam önmagamat és a körülöttem levő környeztet is. Nyugodt szível feküdtem abba az ágyba ami eredetileg Byakuyá-é. Szinte észre se vettem azt a törülközőt amit eredetileg Unohana kapitány tett a homlokomra.
-Látom jobban vagy Hisako-san.
-Igen jobban köszönöm a gondoskodást.
-Nem Hisako-san ez nem az én érdemem.Kuchiki kapitánynak tartozol köszönettel.Nagyon szívén viselheti sorsod, ha ilyen figyelmes veled.
Byakuya arcán enyhe vörös pir jelent meg és Unohanára tekintet,aztán pedig Hisakora.
-Akkor megyek is.-Unohana felált a tatamiról és elindult az ajtó felé.
-Rukia kérlek kísérd ki Unohana kapitányt.
Rukia engedelmeskedve bátya szavainak kikísérte a kapitányt egészen a nagykapuig.
-Rukia-san köszönöm hogy ki kísértél.Mit gondolsz?
Hisako-san lesz a következő felesége a kapitánynak?
-Igen Unohana-san.Régen láttam ilyen boldognak a bátyámat.
Unohana elmosolyodott és egy viszlát integetéssel elhagyta a Kuchiki birtok nagykapuját.
Rukia visszasétált a bátya házáig, és mikor felment a verandán nem volt szíve megzavarni a bátyát és Hisakot. Csak az ajtó piciny nyílásából leste őket, ahogy turbékolnak, mint két vadgerle pár.Byakuya az ajtó felé nézet. Megérezte a húga lélekenergiáját.
-Gyere be! -Utasította Rukiát az ajtó mögül, mire Rukia nagyon óvatosan elhúzta az ajtót és bement rajta.
-Mért álldogálsz az ajtó elött?
Rukiának hátal ülő Byakuya felé fórdítota fejét, aztán visszatért tekintete Hisako piheni vágyó szemére.
-Nem akartalak meg zavarni bátyám.Ha nem haragszol most elmennék.
Byakuya nem mondott semmit csak bólintót, egyet, és várta hogy kimenjen a húga.Rukia illedelmesen meghajolt és kisurrant a szobából.
Hisako Byakuyara nézet és elmosolyodott.
-Milyen esősen indult ez a nap, és még is olyan szép időnk lett délutánra.
Byakuya csak bólintót, egyet,és elengedte Hisako kezét.Felállt és az íróasztalház lépet, s leült elé.
Aktákat tömege várta hogy átnézek őket és megírjon még néhány dolgot.

***

Ott feküdtem Byakuya ágyában, még mindig tehetetlenül és kiszolgáltatottan.Egy képet láttam meg egy komód nyitót rekeszébe bedugva.Mikor Byakuya kiment óvatosan felkeltem, bár még elég gyenge lábakon álltam.Odamentem és kivetem a képet. Egy nő volt rajta.Kinézetre pont olyan volt Mint Rukia.
Byakuya hirtelen meg jelent a hátam mögött, és haragtalan tekintettel rám nézet.
-A feleségem Hisana. -mondta nekem szomorú hangon.
Ránéztem, és azonnal megértetem minden tetté és cselekedetét, amit tett a múltba.
Byakuya magaféle fordítót és erősen magához ölelt, mintha azt akarná mondani,, nem akarom mégegyszer átélni azt a bánatot, amit akkor éltem át mikor Hisanát elvesztetem."

Foly:köv