Egy végtelen szerelem története

4. fejezet: A kibékülés édes íze
 

A tavasz hamar eltelt és a kapitány gyakran meglátogatott a kollégiumban. Olyankor hosszasan beszélgettünk, arról hogy mik a tervei velem, és hogy nekem milyen jövőt szán. Arra nem gondoltam egy cseppet sem hogy egykor majd tán feleségül vesz, bár reménykedtem benne. Ahhoz túl fiatal a kapcsolatunk, hogy ilyen hosszas mély gyász után újból megnősüljön. Így gondolkodtam egy magam, mi közben azon mesterkedtem, vajon hogy tudnék, bemenni a Kuchiki birtokra, anélkül hogy az őrök észrevennének és jelentenék a kapitánynak. Titokban szerettem, volna tartani tervemet, de nem sikerült, mert az utamba sodródott egy vörös hajú tetovált alak, aki épp a kapitányához igyekezett egy nagyon fontos levéllel.  Mosolygósan ránéztem és tovább álldogáltam a kerítés falánál. Az volt a tervem hogy beugrok rajta, de miután végig tekintettem magamon, már nem tűnt olyan jó ötletnek.  Egy világoskék kimonoban hogy lehet átugrani egy ekkora kerítést? Eszembe jutott hogy bizonyára van hátsó kijárata a birtoknak, amit nem őriznek, és megkerülve a birtokot a hátsó kapuhoz mentem.  Kinyitottam a kaput és besétáltam a rezidenciára.  A fák zölden virítottak a kertben, és a nap meleg sugarai átjárták a testem. Annak ellenére, hogy könnyed nyári kimonot viseltem, igen csak melegem volt.  Elkezdtem gondolkodni, vajon hol találok egy forrást, ahol felüdíthetem testem minden szegletét. Némi keresgélés után ráakadtam egy hatalmas sziklarésre ahonnan láthatóan gőzölgő forró víz bugyogott elő és a szikla előtt egy kisebb tó terült szét.

***

Hisako levette világoskék kimonoját, és egy trikóba meg egy bugyiba bement a forró vízbe. Nem mintha kívánta volna csak abba reménykedett tán a forró víz, majd megóvja attól hogy ezt a kimondottan meleg napot, túlélje valahogy.  Miután leült a víz alig mély aljára, hátra dőlt és becsukót szemel, élvezte a nem mindennapi kényeztetést. Valahol a Kuchiki ház verandájáról egy vörös hajú fiatalember lépett ki , és elindulva a kijárat felé félúton meghallotta Hisako hangját. Elindult a hang irányába és meglepve tapasztalta, hogy egy lány fekszik a forrásvízbe hátra vetett fejel, behunyt szemekkel élvezte a forró víz nyújtotta élvezeteket. A fiú megköszörülte torkát mire Hisako felugrott a forró vízből és ijedten összehúzta magát.
-Te meg mit keresel itt? -Kérdezte a fiú Hisakora tekintve.
Hisako elkezdett hebegni, habogni mindenfélét,mire nagy nehezen kinyögte az igazságot,hogy valójába beszökött a rezidenciára csak is azért hogy fürödjön egy kicsit. A fiú megcsóválta fejét és a lányra nézett.
– Ha ezt Kuchiki kapitány megtudja akkor nagy bajba kerülhetsz.
-Én bajba ugyan már,engem a kapitány biztos nem bántana, - sejtelmes mosolyt enged el Hisako.
- Honnan tudod , hogy nem kapsz e valami  büntetést?
-Az titok.  -Az ujját ajka elé téve lecsitította a fiút.- Inkább gyere, be velem fürdeni egy kicsit biztos nem fogod megbánni.
A fiú elkezdte levetni shinigami ruháját, de  csak a felső részt vette le és besétált a forrás vízébe jól elkezdte fröcskölni a lányt.  Hisako nagyokat kuncogott és nevetett mi közbe látszólag jól szórakozott a mit sem sejtő hadnaggyal. 
Az egyik őr kétségbeesve rohant be Byakuyahoz hogy jelentést tegyen neki.
- Kuchiki kapitány kérem, bocsásson meg, de valakik a szent forrás vízébe fürdőznek.
Byakuya összehúzta szemeit és haragosan az őrre tekintett. 
-Melyikbe? -Kérdezte vissza Byakuya érces hangon. 
-Amelyik a felesége nevét kapta. 
Byakuya bólintott és otthagyva az őrt elindult a forrás tavacska irányába. Renji közbe vidáman lubickolt. Kimászva a partra elterültek és akaratlanul is a lány meredező keblére tekintet, amit, átáztatót a víz nedvessége. Végig pásztázta és fél oldalára feküdve, megtartva fejét kezével, Hisakora tekintett.  Elengedve némi mosolyt a lány felé neki szegezte a kérdést.
 –Van már barátod?
Hisako szeme kikerekedett aztán elkuncogta magát. Már épp szóra nyitotta volna ajkát, de váratlanul megszólalt egy hang, amitől Hisako megijedt.
- Na, most végem. -Gondolta magába. Az ő szeretett kapitánya most biztos kivégzi amiért incselkedett ezzel a fiatal emberrel. Byakuya a hadnagyára nézett  .
 -Renji te mit keresel itt? Tudtom szerint a hivatalba kéne lenned.
Renji felpatant a földről és meg vakarta a fejét.
-Ö ö igen sajnálom Kuchiki kapitány. Byakuya zordan ránézett Renjire
- Semmit nem csináltam, csak fürdőztem a kisasszonnyal.- Mentegetőzött Renji.
Igazán?
-Menj innen azonnal.- Byakuya felvette hadnagya felsőjét a földről és a kezébe nyomta.
 Hisako eközben azt se tudta hogy takarja el magát szeretett  kapitánya  előtt . Akaratlanul is bepirosodott arca mikor Byakuya tekintete rászegeződött. Levette Haoriát és ráterítette a lány félmeztelen testére. Renji meghajolt a kapitány elött, és elindult kifelé a hátsó kapun. Útközbe felvette ruhája maradékát is, és elhagyta a Kuchiki birtokot.  Byakuya Hisakora tekintett. Végig mérte törékeny testét és átkarolva vállát elindult vele a verandához.
Fellépdeltek rá és bevitte a lányt a szobályába. Hisako megállt a szoba közepén,Byakuya az asztalához ment és leült mögé. Hisako egy darabig csak a kapitány hátát nézte aztán elszégyellve magát a földre tekintett.
- Hisako kérlek, ülj le velem szembe. -Odament és leült az asztal túlsó felére. Tekintete most az asztalt pásztázta.
- Egy újabb butaságot sikerült tennem Kuchiki kapitány.
-Igen Hisako elég nagy bajt okozott. Már csak azért is nagy a baj, mert az áldozatokat annál a forrásnál szoktuk bemutatni az isteneknek. Még soha senki nem fürdött a vízébe.  Hosszú ideig még neve sem volt a forrásnak . Mikor Hisana meghalt, róla neveztem el. Hisana forrásnak hogy örökké velem lehessen. 
-Látom, nem tud szabadulni a felesége árnyékától,Kuchiki kapitány.
-Meglehet.
-Mi történt a kapitánnyal? Azt hittem le fog szidni és megdorgál. De helyette mesélni kezdet arról hogy miképp ismerte meg Hisanát és hogy később ebből mekkora botrány volt a klánon belül.
-Azt sem tudom miért mondom el ezt neked.- Felállt az asztaltól és széthúzta a tolóajtót.
 A nap már majdnem alábukott a nyugati horizonton és a rózsaszínben látszódó felhőfoszlányok elterültek az égen. Hisako még mindig Byakuya haoriába volt . Mélán elgondolkodott Byakuya-sama szavain. Felállt és a kapitány mellé ment. Felnézett az égre.
 - Milyen szép a birtok ilyenkor!- Sóhajtott fel Byakuya mellett a lány és belekarolt Byakuyaba.
Byakuya kedves jéghideg tekintettel ránézett, Hisako lesütötte szemét, azzal a hittel hogy tán megint illetlen volt.
 - Hisako–san szeretném ha a birtokon maradna.
A lány Byakuyara nézett meglepődött tekintettel.
- Azt akarja, hogy itt aludjak ismét a szobája mellett?
- Nem Hisako a szobámba.
 Byakuya ajka lassan közeledett a lány ajkához és megragadva arcát megcsókolta a nyugati fények utolsó sugarába.  Egy darabig még gyönyörködtek a nyári égbolt csillagaiban.  Bementek a verandáról a szobába. Már ott várta őket a víz, amivel megmosakodhattak. Byakuya elkezdte a ruháit levenni magáról. A lány megfordult, hogy ne lássa Byakuyat , de Byakuya félmeztelen testel megfogta a vállát és lecsúsztatta róla azt a haorit, amit még délután adott rá.  Ajka a nyakához érve csókokat lehelt rá. Magához vonva erősen átkarolta derekát.  -Bár csak örökké így maradhatnánk.- Gondolta magába Byakuya aki hosszú idő után most először érezte azt ismét, hogy ez több mint egyszerű szerelem. Talán a sors akarta úgy , hogy találkozzon vele és, hogy pont Hisana forrásába fürödjön meg és így látva ismét, felkeltve a vágyat benne. Azt a vágyat, amiről azt hitte hogy kihalt belőle. Hisako Byakauya felé fordult az egyik törülközöt megfogta és belemártotta a vízbe és elkezdte vele törölgetni Byakuya felső testét. Miközben szemei Byakuya izmos karját és mellkasát nézte, Byakuya megfogta állát és erősen magához húzva szenvedélyesen megcsókolta.  Hisako kezéből kiesett a törülköző.  Először el akarta tolni, magától, de ahhoz túl erősen tartotta őt karjaiba. Megadta magát Hisako és felülkerekedvén benne is a szenvedély átkarolta Byakuya derekát és elkezdte róla lefejteni a nadrágját. Szép lassan csókolgatva egymás ajkát az ágyhoz mentek. Byakuya leült rá, maga alá húzott lábal. Hisako is leült Byakuyaval szembe. Még mindig a triko és a bugyi volt rajta. Byakuya közelebb ment hozzá, levette trikóját és közbe kezei önálló életre kellve elkezdték simogatni a lány karját. Mindkét kezével megfogta a vállát és lágyan, hátra döntötte. Fölé hajolt és közbe az ajkát csókolva  keze Hisako dereka felé siklót hogy megszabadítsa a lányt alsóneműjétől. Hisako riadt tekintettel a kapitányra nézett, de nem állt neki ellen. hagyta, hogy Byakuya keze megfogja bugyija vékony pántjait és levéve róla eldobja a távolba. A kékesszürke tekintet belemélyedt Hisako riadt szemeibe.
- Mitől félsz? -Hisako elfordította fejét és az ajtóra nézett mintha nem akarna válaszolni a kapitánynak.
- Kérem Hisako-san válaszoljon nekem. Mitől fél?- Ismételte meg a kérdést Byakuya kisé ingerültebben.
Hisako visszafordította fejét, és belenézett Byakuya tekintetébe. Aztán lesütött szemmel szóra nyitotta ajkát.
-Én még sose… -a hangja elakadt, nem tudta tovább folytatni mondatát. 
Byakuya ebből is tudta hogy egy érintetlen lánnyal van dolga.
 -Értem.- Válaszolt röviden a kapitány és a lány merevedő melleire tekintett. Óvatosan ráfeküdt a lányra és megfogva egyik mellét elkezdte neki kényeztetni. Először csak lágyan masszírozta aztán ajkába vette az egyik ágaskodó bimbót és mohón rákapott, közbe keze erősen megragadta a lány derekát nehogy kicsússzon keze közül. Hisako nagyokat sóhajtott és már csak azt érezte hogy a kapitány szerszáma ágyékánál merevedik és bebocsátást várt szűzi testébe.  Hisako megcsókolta és egy adott pillanatba mikor mindketten elég forrón égtek a szenvedély tűzétől, Byakuya beléhatolt testébe mire Hisako összerándult a fájdalomtól és egy apró könnycsepp hagyta el szeme sarkát.  Byakuya ezt észrevette és egy pillanatra megállt lágy ringatózásába és Hisakora nézett.  Letörölte könnyét szeme sarkából és nyugtatólag megcsókolta. Hisako válaszul erősen magához ölelte és már kezdte érezni hogy ellazult teste és az, ami eddig fájt neki már csak múló emlék semmi más. Átadva magát a kapitánynak nem gondolt másra csak az érzésre, amit nyújtani tudott neki. Byakuya derekán átkulcsolt lábakkal, és a lepedőt gyűrve egyre hangosabb sóhajok hagyták el ajkát. 
-Szeretlek- mormolta magába Hisako alig érthető hangon. Már csak annyit érzet Hisako hogy egyre mélyebbre hatolt a kapitány és még pár mélyreható érzés után Byakuya a lány ajkához közelített és megcsókolta. Byakuya, a lány mellé feküdt, aztán ki kelt az ágyból magára öltötte yukataját és kiment a teraszra.  Hisako boldogan nézett utána. Már tudta érezte hogy egy nap majd Kuchiki lesz belőle, bár egy név sem számított annyira, mint az a mély szerelem, amit érez iránta. Hisako is kikelt az ágyból, szintén felvette a yukatát és  kiment Byakuya mellé a teraszra.
- Byakuya-sama.- Szólalt meg félénken Hisako. -Nagyon szeretem és megígérem Byakuya-samanak hogy felelősségteljesebb leszek.
Byakuya a lány felé fordult.  Egy halovány mosolyt engedett el  Hisako  felé.   Felnézett a csillagokra és hold alig látható fénye kicsit bevilágította a terasz ama szegletét ahol álltak.  Egy darabig még gyönyörködtek az éjjel milliónyi fényébe, míg végül elálmosodva visszatértek a szobába, lefeküdvén egymás mellé mély álomba szenderültek.
Másnap reggel a hajnali fényre kelt ki Byakuya az ágyából. Az esti víz, amibe megkellet, volna mosdania már kihűlt.  Megfogta a törölközőt és újra bevizezte.
Meg törülte vele testét és magára húzta a nadrágját, amit magával hozott az ágytól.
Kiment a paraván mögül és odament az ágyhoz azzal a nem titkolt szándékkal hogy felébressze azt a lányt, aki előző este megédesítette éjjelét.  Könnyedén főléhajolt és lágy csókot lehelt az ajkára. Hisako a csók ízére kinyitotta szemét.
– Jó reggelt kedvesem. -Mondta szokatlan udvariassággal a kapitány Hisakonak.
- Jó reggelt Byakuya-sama.
Hisako kiment a paraván mögé és követve Byakuya példáját megmosakodott. Közben a kapitány széttárta az egyik szekrénye ajtaját és kivett belőle egy dobozt. A dobozban egy rózsaszín fehér virágos kimono volt. Amolyan nyári viseletű. Hisako kijött a paraván mögül és a kapitányra nézett.
- Kérem Hisako-san fogadja, el ezt tőlem ajándékba adom . Ennek a napnak az emlékére.
Hisako zavartan elmosolyodott.- Mi van a kék kimonommal?
-A kimonoja még szárad Hisako-san. Hamarosan visszakapja, de szeretném, ha ebbe menne haza.
 A lány érzései összezavarodva kavarogtak benne.
- Nekem adja a kimonót és ebbe is menjek haza? Akkor most mit is érez irántam a kapitány? -Tette fel magának a nem mindennapi kérdést. 
Magára öltötte a rózsaszín kimonot és amíg az obival szenvedet addig Byakuyanak szegezte előző gondolatát. 
-Byakuya-sama szeret egyáltalán engem?
Byakuya nem válaszolt csak ránézet Hisakora és bólintott egyet.  Felálltak a tatamiról és együtt a tolóajtóhoz mentek. Byakuya széttárta azt és lelépkedtek a  verandáról. 
- Byakuya-sama én önt igazán nem értem.
 Byakuya nem mondott semmit csak váratlanul elhúzta egy kevésbé látványos helyre ahol nem nyüzsögnek az őrök. Byakuya Hisako szemébe nézett.
- Kérem Hisako-san higgyen nekem. Nagyon szeretem, de azt szeretném, ha a múlt éjszaka kettőnk közt maradna.
Hisako elmosolyodott és egy csókot, nyomot Byakuya szájára. Visszatértek a főútra és tovább folytatták a nagykapuhoz vezető útjukat.  Mikor odaértek az őrök meglepve tapasztalták hogy a kapitányuk egy hölgyet kísért ki és egyből elkezdődött a szóbeszéd.

Folytatása következik.