1.FEJEZET by.:Cathy
Az új hadnagy

A víz cseppek vadul csörömpöltek a tetőn. Az eső csak úgy zuhogott. Egyből eláztam volna ha kiléptem volna az ajtón. Épp a délutáni frissen főzött kamilla teámat fogyasztottam, és közben gondolkoztam. Az eső, sok emléket hoz felszínre amiknek már rég el kellett volna tűnniük a semmibe, de mégis ugyanúgy kísértenek minden nap. Egyszer csak kopogás hallatszott.

-Ki az ?-kérdeztem halkan.
-Toushiro vagyok!-hallatszott a válasz.
-Gyere be!-mondtam. Válaszomra régi jó barátom és kollégám Hitsugaya Toushiro lépett be, megrázta fehér haját amiből szállingóztak a víz cseppek.
-Látom rendesen eláztál.
-Igen, úgy zuhog kint az eső hogy egy percre sem lehet megmaradni odakint.
-Megtudhatom látogatásod okát?-kérdeztem.
-Mi ez a hivatalos hang, Yasami?
-Semmi, csak nincs túl jó kedvem ennyi az egész, miért jöttél?-kérdeztem újra.
-Csak szólni akartam hogy ma este lesz a hadnagy választás, remélem már megvan a jelölted?!
-Nem még nincs.-válaszoltam, nyugodtan.
-Hát akkor ideje lenne keresgélni,mert nem maradhatsz örökké hadnagy nélkül.
-Tudod jól, hogy én megtudom védeni magam.-csaptam föl a fejem.
-Nem is azt mondtam hogy testőr kellene melléd, csak egy társ, egy új barát.
-Miért kellene új amikor van elég barátom?-kérdeztem kicsit mérges hangon. -köztük te is!
-Ha ebben az évben sem választasz hadnagyot akkor ki fognak jelölni melléd valakit.
-Jelöljenek, nem izgat, az a lényeg hogy ne legyen útban. -válaszoltam
-Mióta lettél te ilyen flegma Yasami, mi ütött beléd? Hova lett a kedvességed?
-Én most is kedves vagyok Toushiro, csak esős időben vagyok ilyen tudod jól, ha esik ez eső mindig morcos leszek.
-Akkor is, vegyél végre erőt magadon és válassz egy megbízható embert, kérek! Aggódom érted.
-Felesleges, de ha te kérsz még megfontolom.-mondtam szelíden.
-Akkor ott találkozunk.
-Toushiro! Te megtartod Matsumotot?
-Persze, már évek óta ő a hadnagyom és még soha nem csalódtam benne. akkor találkozunk.
-Igen.-bólintottam, majd Toushiro kinyitotta az ajtót és villám lépéssel el is tűnt, persze nyitva hagyta az ajtót amin beáramlott a fagyos szél, bele is remegtem kicsit, de egy kéz suhintással bevágtam az ajtót és élveztem tovább finom teám melegét. Mikor megittam a teámat úgy döntöttem előbb elindulok hogy megbeszéljem ezt a hadnagy ügyet a fő kapitánnyal. Föltűztem a hajamat fölvettem a kapitányi köpenyem és útnak indultam. Lasú léptekkel közelítettem az1-es osztag épületéhez. Mikor befordultam a következő utcába egy lány ütközött belém. A földre zuhant pont egy pocsolya közepébe.

-Mi az nem tudsz vigyázni?-kérdeztem morcosan. Ám ekkor láttam hogy a lány teljesen átázott.-ne...ne haragudj, had segítselek föl!-nyújtottam a kezemet felé, mintha egy másik embert látott volna maga előtt, olyan bambán nézett rám, fölsegítettem és együtt visszamentünk a házamba hogy fölmelegítsem szerencsétlen lányt.-tessék itt egy törülköző, látom nagyon eláztál, csurom víz vagy, és miattam lettél ilyen, ez a legkevesebb.-magyaráztam.
-Köszönöm szépen.-mondta halkan. Szegény úgy reszketett mint a nyárfa levél.
-És tessék ettől még jobban föl fogsz melegedni- nyújtottam át a forró teával teli csészét. A lány jól átfogta a meleg poharat és jóízűen belekortyolt.
-Mi a neved?-kérdeztem.
-Misami Hayko vagyok.-mutatkozott be.
-És melyik osztagtól?
-A 13-mas új tisztje vagyok.-mondta. Egy kicsit megdöbbentem, és kicsit sértve éreztem magam.
-És..tudod hogy én....ki vagyok?-kérdeztem dühösen.
-Hát izé... nem.
-MI AZ HOGY NEM TE FÉLESZŰ, HONNAN SZALAJTOTTAK TÉGED HA AZT SEM TUDOD KI A KAPITÁNYOD?-ordítoztam vele. A lány nagyon elszégyellte magát a földre borult és bocsánatért esedezett.
-Bocsásson meg, kapitány! Nagyon kezdő vagyok és nem tudom hogy ki a kapitányom, és amikor önnel találkoztam épp a 13-mas osztag épülete felé tartottam de eltévedtem.
-Nem meglepő, ha nem élnék itt már vagy 15 éve én is eltévednék. Na akkor jól jegyezd meg Usaka Yasami vagyok a 13-mas osztag kapitánya, és...-de nem vejeztem be a mondatom.
-És?-kérdezte izgatottan.
-Ezt még át kell gondolnom.
-Mégis mit?-kérdezte.
-Semmit, és most gyere velem!-utasítottam.
-Hova megyünk? Csak nem akar megbüntetni?-kérdezte idegesen.
-Ugyan dehogy, a 10. osztag fő épületéhez megyünk.
-És mit kell ott csinálnunk?
-Csinálnom, amíg én beszélek a 10. osztag kapitányával, addig te kint maradsz rendben?
-Igen, persze.-mondta halkan. Az eső kezdett elállni és a Nap is megjelent a felhők közül. Sokkal boldogabb lettem Azért akartam Toushirohoz menni hogy kikérdezzem a véleményét erről a lányról, remélem még az irodában van és még nem indult el. Bekopogtam . Matsumoto nyitott ajtót, ami azt jelenti hogy Toushiro még itt van.
-Szervusz Matsumoto, Toushirot keresem.
-Jó napot asszonyom, kerülj,...izé..kerüljenek beljebb .-Matsumoto jó nagy szemekkel nézett Haykora, lehet azt hitte a hadnagyom, hát ..
-Mi járatban Yasami? Ó hát ö?-kérdezte meglepetten.
-Ő itt Misami Hayko, de majd később megismerkedtek, négyszemközt szeretnék veled beszélni.-mondtam kissé hivatalos hangon.
-Persze ülj csak le.-bólintottam majd becsuktam Hayko előtt az ajtót, láttam a szemében hogy nagyon ideges... vagy csak még mindig fázik.
Hayko összetette két kezét és majdnem sírni kezdett az idegeskedéstől.

• „Vajon rólam beszélnek? És ha igen akkor miről? Biztos arról hogy nem ismertem föl a kapitányt, jaj nekem most biztos el fognak küldeni innen, ja ne."-gondolta magában.

• Valami baj van? -fordult a lányhoz Matsumoto.

• Hát, nem.. vagyis csak kicsit izgulok, vajon rólam beszélgetnek-e.

• És ha igen?

• Hát amikor ma délután belebotlottam a kapitányba nem ismertem föl és nagyon dühös volt rám most biztos elküld majd az osztagától.-hajtotta le szomorúan a fejét.

• Ugyan.-legyintett.-én nem úgy ismerem Usaka kapitány nőt mint aki csak azért mert nem tudná ki ő egyből kipenderítené az osztagából, gondolom új vagy ezért nem ismertél rá.

• Igen.-pirult el a lány. Pár percnyi gyors konzultáció után kiléptünk a szobából.

• Ideje elindulni Matsumoto. -szólította meg a szobából kilépő Toushiro hadnagyát.

• Igen is..-tisztelgett a nő.

• Akkor mi is menjünk Hayko.

• De mégis hova asszonyom?

• Most az 1-es osztag épületéhez megyünk a hadnagy választásra.

• Hadnagy választásra? És önnek ki lesz a hadnagya?-kérdezte érdeklődően.

• Majd megtudod.-válaszoltam egyszerűen.-menjünk mert el fogunk késni.-utasítottam őket. Negyed órányi séta után odataláltunk az első osztag épületéhez. Akkora már az összes kapitány és összes hadnagyuk fölsorakozott.

• Köszöntelek titeket! Nos Mindenki megtartja az eddigi hadnagyát?

• Igen!-hallatszott az egyértelmű válasz.

• És te..Usaka Yasami tudtál végre választani?kérdezte a fő kapitány.

• Igen.-válaszoltam. A kapitányok mélyen megdöbbentek. Tudniillik két éve vagyok kapitány és ez idáig egy hadnagyom sem volt.

• És ki az illető?-kérdezte.

• Ő.-mondtam és közben előráncigáltam magam mögül Haykot aki lángvörösre pirult, és teljesen összezavarodott képet vágott.

• Ő? De hisz ő még csak egy újonc, csak most jött ki az akadémiáról.-tiltakozott Zaraki Kenpachi a 11-es osztag kapitánya.

• Ezt én is jól tudom, de engedjék meg hogy had tanítsam ki én, majd én fölfejlesztem az erejét hadnagyi szintre.-mondtam elhatározottan.
  Toushiro elégedetten vigyorgott, Matsumoto pedig teljesen le volt döbbenve. A fő kapitány összehúzta a szemöldökét de végül beleegyezett.

• Rendbe, 1 évet kap hogy az ereje elérje a hadnagyi szintet és ez a te felelősséged Yasami.

• Igen is, köszönöm.-hajoltam meg.

• Akkor ezennel be is fejeztem további szép estét.-köszönt el. Mikor kijöttünk az épületből még világos volt, olyan 4 négy óra körül járhatott az idő. A kapitányok hadnagyaikkal szétoszlottak. Mikor kiléptem sebesen fújt a szél, nekem viszont csak aprócska szellőnek tűnt. Hayko még mindig meredten állt mellettem, mintha Toushiro megfagyasztotta volna. Némán bámult maga elé, mint valami élőhalott.

• Ugyan nem kell ennyire meglepődnöd.-mondtam. A lány viszont még mindig nem szólt semmit. -ugyan térj már észhez!-kiáltottam. - a lány rám nézett és futásnak eredt egy hatalmasat ugrott föl az égig és egy nagyot kiáltott!

• HADNAGY LETTEM!!!!-ordította hangosan, olyan hangosan hogy talán még a perem vidékiek is meghallották.

• Gyere ide de azonnal!-utasítottam.-na végre hogy magadhoz tértél, azt hittem már Toushiro csinált veled valamit.

• Persze Yasami, biztos direkt meg fagyasztottam..persze persze. -moromolta Toushiro kicsit dühösen.

• Jól van na soha nem lehet tudni mikor jön rád a „hidegrázás". Na figyelj Hayko most menj vissza az akadémiába szedd össze a holmidat és gyere a fő épülethez jó? Odatalálsz, meg vissza?-kérdeztem aggódóan.

• Hát..nem igazán. -vakarta meg a fejét szégyellve.

• Matsumoto elkísérnéd?-kérdezte Toushiro.

• Kapitány már megbocsájtson de nekünk dolgunk van.-magyarázott.

• Jaj igen.-hajtotta le a fejét, majd a tarkójához nyúlt és gondolkodóba esett.

• Én viszont nem kísérhetlek el, elő kell készítenem a helyedet.

• Hát majdcsak odatalálok az is elég ha elmondják merre van.-mondta.

• Jól van most nagyon figyelj! menj egyenesen és aztán jobbra ott lesz majd egy kapu és ott már csak végig kell menned egyenesen míg ki nem lyukadsz az akadémia épületénél.

• Rendben, azt hiszem oda fogok majd találni. -vigyorgott.

• Akkor menj!-utasítottam.

• Jó nemsokára jövök!-szaladt el mikor megfordult nagyotlibbent hosszú fekete haja. Aggódóan néztem utána.

• Matsumoto!

• Igen?

• Menj vissza az irodába, nem sokára megyek utánad.

• Rendbe.-hajolt meg a nő, és eltűnt.

• Baj van?-kérdezte.

• Nem csak.. csak annyira emlékeztet valakire.

• És tudod kire?- kérdezte. Elgondolkodtam de nem jutott eszembe senki.

• Nem..nem tudom.-ráztam meg a fejem.

• Remélem jól megy majd minden, találkozunk.-mondta és közben villámgyorsan eltűnt. Én még egy darabig néztem Haykot ahogy eltűnik aztán megfordultam és visszamentem a fő épülethez. Az enyém melletti ház üresen állt hiszen ez a hadnagyomnak van fenntartva.

….....

Hayko beszaladt a szobájába elővette ágya alól a kartondobozokat amit erre az alkalomra tartogatott. Gyorsan beledobálta a dolgait és ismét futásnak eredt. Szegény annyira fölpakolta a kartondobozokat hogy nem is látott ki mögülük. Ahogy megpróbált előre haladni egyszer csak beleütközött valakibe. Hayko a földre zuhant a cuccai pedig szana szét repültek a földön.
-Mi az nem tudsz vigyázni?-kérdezte mérgesen egy hang. A lány megint elszégyellte magát és lassan szedni kezdte a cuccait.
-Bocsásson meg, megint ügyetlen velem, ne..ne..-ám ekkor az ismeretlen férfi megfogta az egyik könyvét és átnyújtotta.

• Ugyan én nem voltam elég figyelmes.-tiltakozott.

• Kö..köszönöm szépen. Várjunk csak ön olyan ismerős nekem. Valahol már biztosan láttam.

• Abarai Renji vagyok, biztosan a hadnagy választáson láttál, a 6. osztag hadnagya vagyok.-mutatkozott be.

• Misami Hayko vagyok nagyon örvendek. -mosolygott.

• Segíthetek?-kérdezte kedvesen.

• Á nem mindjárt összeszedem.

• Ugyan kérlek had segítsek.- kérlelte a lányt. Renjinek lángvörös volt a haja és a teste tele volt tetoválásokkal, fején pedig egy fehér kendő díszelgett.

• Hát..jól van.-dadogta. Mikor minden holmit összeszedtek Renji megfogta az egyik dobozt és elindult.

• Na mi lesz nem jössz?

• De, de nem várhatom el azt hogy visszakísérj!

• ugyan már ne hülyéskedj, még jó hiszen azt sem tudod merre kell menni nem igaz?

• hát nem hi-hi. -nevetett.-köszönöm a segítséget.

• Nagyon szívesen.

• Visszamentek a 13. osztag fő épületéhez és bekopogtattak az ajtón, pár perc múlva Yasami nyitott ajtót.

• Ó hát megjöttél, Renji hát te?-kérdezte meglepetten.

• Út közben „összetalálkoztam „ Haykoval és visszakísértem.

• Nagyon köszönöm, gyertek csak be!- lerakták a nehéz dobozokat és leültek.

• Teát?-kérdeztem.

• Igen köszönöm.- válaszolt Renji. Kimentem a konyhába és teát készítettem. Hayko kicsit megszeppent mikor az orra alá nyomtam a gőzölgő poharat.

• Nesze idd meg.-adtam oda neki.-megnyugtat, látom kicsit zaklatott vagy. Renji, mit csináltál vele? -húzogattam a szememet.

• Ugyan asszonyom semmi rosszat csak meglepettségből ráordítottam mikor egymásba ütköztünk. -mentegetőzött. Hayko csak mosolygott és belekortyolt a meleg teába.

• Hm, asszonyom ez a tea fenséges.-dicsért meg.

• Köszönöm.

• Egyetértek, csodás mint mindig.-jól elpirultam.

• Jesszusom, de hamar besötétedett, köszönöm a teát.

• Nagyon szívesen.-mondtam, Renji pedig kinyitotta az ajtót és elment.

• Na Hayko most pedig elkísérlek a lakásodra. Gyere velem .-a lány nagyokat pislogott, de végül velem jött. -na hát ez lenne az, rendezkedj be kényed kedved szerint.

• Nagyon köszönöm kapitány.-hálálkodott.

• Ugyan, ja és ha valamire szükséged lenne csak kopogj át azon az ajtón.

• Ön mellettem lakik?

• úgy is mondhatnánk de inkább te mellettem, és az ajtó arra szolgál hogyha valami baj van akkor a hadnagy megtudja védeni a kapitányát de erre még egy ideig nem lesz szükség.

• Ne aggódjon kapitány mindent el fogok követni hogy elnyerjem a bizalmát, és hogy olyan szintre fejlődjek hogy megtudjam védeni bármi áron.

• Köszönöm Hayko de már így is megbízok benned, na jó éjt.-köszöntem el.

• Jó éjt.

Késő éjjel mindig a házam tetején ülök és gondolkodok, és persze élvezem az esti szellőt. De..

• Úr isten Toushiro, megijesztettél.

• Ne haragudj.

• Valami baj van?-kérdeztem.

• Nem semmi csak gondoltam beszélgethetnénk.

• Na és Matsumoto, vele nem beszélgetsz?

• Ő már ilyenkor rég alszik, én meg nem bírok még , úgy hogy gondoltam fönt vagy így eljöttem, remélem nem zavartalak meg az elmélkedésben?

• Nem.

• Hogy van Hayko?

• Jól, már ide is költözött, és mostanra már alszik. Szerinted jól döntöttem?

• Hm?

• Úgy értem hogy elég ereje lesz ahoz hogy egy év alatt hadnagyi szintet elérje?

• Yasami te nem érezted a lélek energiáját?

• Nem, nem is figyeltem.

• Sejtettem, Haykonak az ő szintjéhez képest elég nagy a lélek energiája, úgy hogy nagy jövőt jósolok neki.

• Ezt jó hallani.

• És, már eszedbe jutott hogy kire emlékeztet Hayko?-kérdezte.

• Nem, még nem.-mondtam. Mikor becsuktam a szemem hirtelen megjelent egy kép, a szívem hevesen kezdett verni és valami fojtogatott, a mellkasomhoz kaptam.

• Yasami jól vagy? Yasami!-kiáltott. Elsötétült előttem minden és elájultam. Toushiro megfogott hogy nehogy leesek a tetőről. Csak ezt tudtam kinyögni:

• Katsumi!!

„hidegrázás" : akaratlanul történő hideg alapú kardok kiengedése.